Végre elérkezett a gomba-szakellenőr tudásfrissítő erdélyi tábora. Három nap tömény gombászásban volt részünk. Előtte majdnem elment egy nap az odaúttal, illetve mi még maradtunk 3 további napot, amit azzal töltöttünk, hogy mindenféle látnivalót megnéztünk. Elöljáróban annyit, hogy Erdély nagyon csodás hely, a gombákon túl is. Lesz egy második blogbejegyzés is, abban a látnivalók fognak szerepelni, ide csak néhány tájképet illesztek be:
A következő bekezdés az én személyes gondolataim az erdélyi magyarságról, ha csak a gombák miatt jöttél, ugord át a következő dőlt betűs bekezdést! (Nem muszáj velem egyetértened, de ha jártál Erdély magyarok lakta részén valószínűleg osztani fogod a véleményem.)
Igazából ide minden magyarnak egyszer el kéne látogatnia, mert a helyiek sokkal barátságosabbak, kedvesebbek és vendégszeretőbbek, mint a magyarországi magyarok és 1000 szállal kötődnek az anyaországhoz. Soha nem értettem azokat, akik a székelyeket lerománozzák. Nem tudom, hogy ez tudatlanságból, szándékos rosszindulatból vagy a beleérzés, empátia hiányból fakad-e? Vegyünk egy kitalált gondolati példát: Tegyük fel, hogy a szüleid, testvéred vagy bármelyik rokonod egy határ menti településen élnek. Egyik napról a másikra a szomszédos ország elfoglalja azt a települést. Akkor a fenti analógia szerint a szüleid, tesvéred vagy rokonaid onnantól nem magyarok, hanem románok, szerbek, ukránok vagy szlovákok stb. Ugye így már nem érzed fairnek? Ugyanez történt csak közben eltelt több mint 100 év. Kérdezem, akkor most aki külhonban él, és magyarul beszél, magyarok voltak a szülei, nagyszülei stb. magyarnak vallja magát, az román, szerb, ukrán, szlovák vagy magyar?
Ennyit a történeti dolgokról, kanyarodjunk vissza a gombákhoz.
Hargita megyében voltunk nem messze Madarasi-Hargita hegycsúcsától. A szállás 1600-1700 m-es tengerszint feletti magasság környékén helyezkedett el, felette a hegycsúcs magassága 1801 m. Meredek, szerpentines, szalagkorlát nélküli, de aszfaltozott erdei úton lehetett felmenni. A 9,5 km hosszú, ~800 méter magasságkülönbségű út felfelé kocsival 15 perc volt. llletve lemenni végig csak motorfékezve lehetett haladni, így az legalább 20 percig tartott. A terület ahol a szállásunk volt, a sípályához tartozik, kevesebb mint egy tucat épülettel. Télen a sízezonban nyüzsög minden, most csak néhány kiránduló volt rajtunk kívül. A hőmérséklet jóval kellemesebb volt, az alföldi 35-37 fokból megérkeztünk a maximum 26 fokba, a kiszáradt kiégett mezőkről, oda ahol minden, de minden zöld. Reggelente 10-12 fok volt így rendesen fel kellett öltözni.
Körben mindenfelé csak fenyvesek, így ennek megfelelően rengeteg légyölő galócát (Amanita muscaria), barna galócát (Amanita regalis), illetve különböző tejelőgombákat (Lactarius) találtunk.
Vargányák is akadtak, bár belőlük csak a termőhullám végét csíptük el:
Sárgarókagombák (Cantharellus cibarius), ibolyás rókagombák (Cantharellus amethysteus) illetve szagos rókagombák (Craterellus lutescens), belőlük már bőven jutott a kosárba:
Nálunk ritkább, de Erdélyben gyakori fakó zsemlegomba (Albatrellus ovinus)
Pókhálósgomba (Cortinarius) minden mennyiségben, formában, színben. Réka legutolsó makrós képén elég jól látszik a "pókháló":
Húsbarna- (Laccaria laccata) és lila pénzecskegombák (Laccaria amethystina):
Apró pók a lila pénzecskegombán (Réka makrófotója):
A teljesség igénye nélkül még néhány gomba, amiről készült közelebbi kép:
Három nap alatt összesen 183 gombafajt találtunk, esténként volt közös gombahatározás, illetve 1-1 előadás:
Természetesen főztünk is különböző gombás ételeket, illetve a sarokban folyamatosan duruzsoltak az aszalógépek is:
Az erdőben, ha megéheztünk csak le kellett hajolni az áfonyáért és a málnáért:
Gyógy- és fűszernövényeket is gyűjtöttünk (áfonyalevél, cickafark, lómenta, kakukkfű):
A gyerekek sem unatkoztak, a társasjátékok közül a Mycelia volt a kedvencük:
Erdélyben előfordulhatnak medvék és nem a plüss, cuki fajtából. Kocsiból nem bántuk volna, ha látunk belőlük, de az erdőben nem lett volna jó, ha szembejönnek. Az oldalunkon mindig ott lógott a medvespray (szigorúan kézközelben, nem a hátizsákban), illetve elsőre nehéz volt megszokni, hogy a hazai gombászás csendes "sport", viszont a medveveszély miatt folyamatosan beszélgettünk, illetve fügyögtünk, kurjongattunk illetve volt aki kerepelőt is hozott magával. Az otthoni gombászás során rendszeresen találkozok nyulakkal, őzekkel vagy fácánokkal (szerencsére vaddisznókkal még nem), de itt a hangoskodás miatt nem találkoztunk semmilyen állattal.
Jövőre visszamegyünk!
A fotókat egy részét Réka csinálta, ezúton is köszönöm Neki!