Kiskunság, ártér

A pünkösdi hosszúhétvége gombászását a Kiskunságban kezdtük. Az árteret néztem át először, mert előtte való héten 40-50 mm eső esett. Ahogy sejtettem a porhanyós és a tintagombák jöttek elő, de a Déli-tőkegombák még nem, illetve sárga gévagombát is találtam, de belőle csak kevés volt még ehető állapotú. Úgy szoktam megnézni, hogy mennyire fogyaszható, hogy arról a részéről kezdve ahol a fához csatlakozik elkezdem a Növekedési csíkjuk mentén, bevágni. Ahol nem vagy csak erőltetve megy benne a kés az már nem jó, ahol könnyen halad benne benne a kés, de azért meg-meg akad az a határeset, az még savanyúságnak jó lehet. Ahol könnyen megy benne a kés akadás nélkül, az a része a legjobb. Így van hogy csak a legkülső 2-3 centis részt hozom el, mert az még vajpuha a többi része már taplósodik.

Kelet-Mecsek

Vasárnap úgy döntöttünk, megnézzük a Kelet-Mecseket, mivel arrafelé jóval több eső esett kb. 60-70 mm. Illetve mivel a Kiskunságban mikorrhizás (gyökérkapcsolt) fajokat nem igazán találni, ezért kerestünk kb. 1 órányi kocsiútnyi távolságban egy bükkös-tölgyes erdőt.

Nyári laskából teljesen frisstől, a kicsit öregtől a nagyon öregig, minden volt. Szerencsére bőséges mennyiség akadt, így csak a legfrissebbeket hoztuk el, az öregebbek maradtak "magnak", spórát szórni.

Voltak szép csészés álkorallgombák is:

Megtaláltuk az első piruló galócákat (Amanita rubescens) is :

Ami meglepetés volt az a közönséges petrezselyemgomba (Hericium coralloides), a képen Réka látható a zsákmányával:

Már messziről kiszúrtuk a erdei szömörcsögöket (Phallus impudicus), amik mellett az avarban kicsit odébb kotorva szép számmal boszorkány tojásokat is találtunk:

A szömörcsögök a többi gombához képest egyedi megoldást választottak a spóráik terjesztésére. A tetején lévő süveg szerű "kalap", zöldes színű és dögszagot áraszt. Az zöldes trutyi tartalmazza a spórákat és ezt hordják szét a legyek, rovarok. Ha elhordták, akkor fehér barázdált süveg maradt utána, amit az avatatlan szemek könnyen kucsma gombának is nézhetnek. A szömörcsög gomba attól kezdve kezdve, hogy kibújt nem ehető, mondjuk onnantól büdös is szóval nem tudom kinek lenne hozzá gusztusa. Amíg a tojásban van, és a tojás puha, addig ehetőek. A népnyelv boszorkánytojásnak hívja őket. Sajnos metszeti fotó nem csináltam a tojásokról, legközelebb majd pótolom.

A megpucolása körülményes. A külső fehér burok alatt van egy zselés réteg, majd a zselés réteg után van egy második fehér réteg. Ami ezen belül van az a rész ehető. Amikor még a gomba-szakellenőrire készültem az oktató csak annyit mondott hogy a zselétől kell megszabadítani és ehető. Ekkor hazamentem, leszedtem a külső fehér részt és próbáltam a zselét lekotorni kézzel. Nem jött le. Lemosni csap alatt. Nem jött le. Lemosni szivaccsal. Nem jött le. Végül megsérült a belső fehér hátyás réteg, amit lehúztam a zselével együtt. Ma már tudom, hogy a külső zselés réteget kell felhasítani, alatta megkeresni a belső fehér réteget, azt körömmel megsérteni és le kell róla hámozni.

Csak vajon vagy olajon szoktam lepirítani, só, bors, fokhagyma granulátummal fűszerezve. Az íze nyers krumplira emlékeztet. Nálunk a gyerekek kedvence. A jellegzetes íze miatt, gombapörköltbe nem tenném.

Barna csengettyűgomba:

Szelidi-tó

Körbe néztük a Szelidi-tó meltti erdőt, de sajnos csak porhanyósgombákat, tintagombákat illetve 1 db bocskorosgombát találtunk:

A fotók nagy részét, Réka csinálta, ezúton is köszönöm Neki!