A szokásos hétvégenti összefoglaló helyett (időhiány miatt), most egy hosszabb hangvételű írás született. Az elmúlt 5 hétvégéből 4-en voltunk gombászni, ha másnem egy gyors körbenézésre. Volt közte olyan alkalom amikor egy új helyre csak kiszaladtunk körbenézni, terep félmérésre.

Kezdésként, az utolsó idei kucsa gombánk:

Az április nagyon száraz volt a Duna-Tisza közén. A géva gomba kb. 2 héttel később kezdett, mint tavaly ilyenkor, illetve jóval kevesebb is akadt belőle. Rengeteg olyan holt fát megnéztem, amiről tudtam hogy tavaly volt rajta, illetve sok egyéb fán látszottak a tavalyi mumifikálódott termőtestek, de idén nem hoztak új termőtestet. Közben május 15-17 között elég jó eső esett, kíváncsian várom a mostani pünkösdi hosszú hétvégét.

Ami nagy szívfájdalmunk, hogy idén egy darab nyárfa gombát sem találtunk, pedig tavaly az ártér tele volt vele. Már csak egy esetleges árhullám hozhat belüllük egy jó terméshullámot, mint pl tavaly agusztusban a legnagyobb kánikulában.

A gévák előtt megnéztük a déli tőkegombás (Cyclocybe cylindracea) helyünket, azt ahol a tavalyi nyári kánikulában is volt déli tőke, egy-egy nagyobb zápor után. A déli tőkegomba a mediterrán területről vándorolt be hozzánk, ezért jól bírja a meleget. Az Olaszok közkedvelt csemege gombája, pioppino néven nagy mennyiségben termesztik is.

Idén realizáltuk, hogy a területen jóval több terem, mint azt bármikor gondoltuk. Illetve az erdőnk azon a részén is bőségesen találtunk, amit eddig nem jártunk be, mert fiatalabb fákból áll és úgy voltunk vele, ott biztos nincs gomba, hát de... Nekem személy szerint az egyik kedvenc gombám, simán vetekszik a vargányával. Egyrészt az illata mennyei, illetve megfőzve is roppanós állagó, nem esik össze. Viszont nem csak Én szeretem hanem a kukacok is. Nyáron, ha nem extra babaként szeded le, amikor szinte még a lemezek nem is látszanak, akkor már kukacos. Nyáron egy tuskon kíváncsiságból a fiatalok felét szedtem csak le, azok hibátlanok voltak. A másik felét 1 nappal később, de azokból már bőven volt kukacos. Ha 1-2 centis tönkkel szedjük még az sem mérvadó, mert sokszor a vágási felületen nem látszik a kukac rágás nyoma (amin ott van azon egyértelmű), de a kalapot kettévágva már több kevesebb kukac lakik benne. Valószínűleg azért mert a tönkje eléggé szívós, kemény így a lakók is a kalap vagy a lemez felől kezdenek rágni. Ugyanaz a tapasztalatom tavasszal is. Ősszel viszont még a szép hatalmas kalapokban se nagyon találni kukacot.

Ennyi kukacos lett végül kiválogatva, úgy hogy az öregeket direkt nem szedtük, de ez sem ment a kukába szétszortuk egy másik erdőben hogy tovább tudkják teríteni a spóráikat:

A déli tőkéből többekt között jutott a majálisi főzőverseny II. helyezést elért csülökpörköltjébe is:

Az első sárga gévákat talajközelben találtuk meg, valószínűleg azért, mert ott párásabb a mikroklíma mint magasabban. Az első képen lévő jól elbújt, a második képen ugyanaz látható csak már körbe gyomlálva:

Másnap egy zártabb erdőben, közvetlenül egy dunaág mellett kicsit magasabban megtaláltuk valakinek az agyát 😀

A helyszín:

Ugyanitt 1 héttel később már jóval kisebb a víz:

Május 9-10. i hétvégén viszont már "beindult" a géva:

Egyik kedves ismerősömtől kaptam egy géva savanyúság receptet, amit ki is próbáltam (ha valaki kéri szívesen átküldöm Neki). Én magam nem vagyok nagy savanyúság fogyasztó, de a családnak nagyon tetszett az íze. Egy séf ismerősöm szerint, ha egy picit vénebb a géva (nem akkor amikor már fás kemény!!!), savanyúságnak még akkor is felhasználható, mert az ecet savassága miatt, puhulnak a rostok. A tetején egy kakukktojás látható, a főzőversenyről még maradt megpucolt vöröshagymánk, illetve a gévák felöntőlevéből is maradt így csináltunk egy üveg savanyú hagymát. Még nem bontottuk ki, így az ízéről nem tudok nyilatkozni.

Amikor itt a bodza szezon minden évben szoktunk csinálni belőle limonádét egy kis mentával. Idén hogy legyen későbbre is csináltunk belőle szirupos szörpöt is. Illetve akácvirágból is (szerintem még finomabb, mint a bodza). Illetve limonádé ként még kipróbáltuk a galagonyavirág szörpöt is, ennek olyan almás-körtés ízvilága van. Utóbbinál sajnos későn kapcsoltunk, amikor szörpöt csináltunk volna belőle már sajnos lement a szezonja.

A TikTokon már sokszor szembe jött velem a fenyőrügy szirup, idén kipróbáltuk. 1 hét után már szép levet engedett, megkóstolva valami isteni finom, de még kell neki néhány hét hogy le lehessen szűrni.

A bicikliút mellett találtunk néhány öreg csiperkét:

Pisztricgombák, sajnos már lakókkal voltak tele:

Valamelyik barna színű csészegomba, még április közepéről, májusban már nem volt a tuskón:

Az egyetlen rőt fagomba, amit az idén találtam :S

Május 15-17 között rengeteg eső esett, ezért nem is mentünk le a telekre a Szelidi-tóhoz, de délután amikor elált az eső kiszaladtunk az eggyik közeli erdőbe judásfül gombáért, csurom vizesek lettünk, de megérte, már úgyis elfogyott az amit ugyanitt szedtünk januárban.

A fotók nagy részét, Réka csinálta, ezúton is köszönöm Neki!